2006.
november 2.
Napjainkra időszerűvé
vált, hogy az oly sokat emlegetett testtömeget más szempont szerint is nagyító
alá vegyük. A testtömeg és teljesítmény kölcsönhatásait vizsgálva lehetővé
válik a testtömeg optimalizálása a teljesítmény szolgálatában, az edzésmunka
hatékonyabbá válhat.Eközben nem frusztrálja a sportolót a
sanyargatás pszichológiai és fiziológiai aspektusa, a minél kisebb testtömegre
törekvés, ami már-már a veszélyes végletek mértéket is elérheti.
Közismert tény, hogy minél
nagyobb tömeget kell megmozgatnunk, azt egyre nehezebben tudjuk megtenni. Azt,
hogy mire képes testünk a sportban, tudományosan motoros képességeknek
nevezzük. Az alapvető erőnléti képességek mindenkor kölcsönhatásban
jelentkeznek, az egyes képességek önmagukban, „tisztán” soha nem fordulnak elő.
Ezek egy része nagyon specifikus,
ugyanakkor egymással összefüggnek. Így pl. a testtömegről elmondhatjuk, hogy
számos fizikai képességünket és lehetőségünket meghatározza, több képességgel szoros
az összefüggése. Nem elég önmagában a testsúlycsökkenéssel (és annak
módszereivel, egészségre gyakorolt hatásával stb.) foglalkoznunk, az
egészségtudatosság része, hogy figyelembe vesszük a mozgás és a
testsúlyváltozás kölcsönkapcsolatait, a komplex terápia – táplálkozás és mozgás
– sikerességének szempontrendszerével.
A teljesítményközpontú gondolkodás természetes, sőt szükséges akkor, amikor a
sport lényegében véve a tömegeket szórakoztató foglalkozássá válik. Miután a
győzelem, a rekord a cél, a teljesítmény értékmérő szerepet játszik. A
teljesítményközpontú gondolkodást azonban fel kell váltania az egészségközpontú
gondolkodásmódnak, ha a testkultúra egyik formálójának tekintjük a sportot. Az
nem titok, hogy a köztudatban a minél soványabb alkatra való törekvés él.
Amióta a soványság divat, legalább olyan gőzerővel dolgoznak a kutatók a
csodaszer megtalálásán, mint az életelixír felfedezésén, s az emberek
társadalmi szinten milliárdokat költenek e készítményekre, eszközökre,
eljárásokra, módszerekre. Az „egészség” jegyében nem csak a túlsúllyal
rendelkezőket, hanem a még soványabbakat is szeretnék az álomhatár felé
soványítani.
A TESTÖSSZETÉTEL FONTOSSÁGA
Gyakran
sem a sportolók, sem a velük foglalkozó szakemberek nincsenek tisztában azzal,
hogy felületes dolog testtömegről beszélni úgy, hogy közben a testösszetételről
nem ejtünk szót. A testtömeg – mivel együttesen fejeződnek ki benne a növekedés
során bekövetkező szöveti átalakulások és arányeltolódások –, csak a
változásoknak az összegzett, látható eredményét közvetíti. Túlsúlynak a
testtömeg valamilyen módszerrel meghatározott normál értékétől (optimumától)
számolt többletet nevezzük. A mozgatórendszer nagyobb tömegéből eredő túlsúly
még akkor sem tekinthető elhízásnak, ha az egyén testtömege tizenöt-húsz
százalékkal meghaladja az életkorának, nemének és a testmagasságának megfelelő
átlagos értéket. A kövérséget nem a testtömeg, hanem a test teljes zsírtartalma
ismeretében ítéljük meg, és ezzel már minősítjük is. Az élettani megítélés
szerint nem a túlsúly, hanem a kövérség a nagyobb veszély.
A sporttevékenységben a zsírtömegnek igen nagy jelentősége van, mivel a
szervezet működésének egyik energiaforrása. Ezzel párhuzamosan definiáljuk a
zsírmentes testtömeget, mint önálló teljesítmény-élettani mutatót, amelyet
úgy kapunk, hogy a teljes testtömegből kivonjuk a zsírszövet mennyiségét.
Gyakori, hogy a teljesítmény bizonyos mutatóit, pl. a maximális oxigénfelvételt
a zsír nélküli testtömeg kg-hoz viszonyítva határozzuk meg.
A TELJESÍTMÉNY ÖSSZETEVŐI
Állóképesség
A szervezet fáradással szembeni
ellenállóképességét hosszan tartó mozgásos erőkifejtésnél állóképességnek
nevezzük. Az átlagosnál nagyobb terhelésekkel szembeni ellenállást és a gyors
helyreállítódást teszi lehetővé.
A testtömeghez való adaptációs
folyamat (alkalmazkodás) eredménye tapasztalható, amikor az enyhe túlsúly az
általános állóképesség növekedésében mérhető. Ugyanakkor zsírraktárainkat
leghatékonyabban állóképességi jellegű, azaz viszonylag alacsony intenzitású,
legalább tizenkét percig végzett fizikai tevékenységgel tudjuk a csökkenteni.
Gyorsaság
Adott feltételek mellett az
érzékelési, megismerési folyamatok és az ideg–izomrendszer segítségével a
lehető legjobb reagálói és mozdulatsebesség elérését teszi lehetővé. Az
optimális testtömegre törekvés nem jár feltétlenül a gyorsasági képesség
javulásával. Valamint nem igaz, hogy a sovány testalkat kifejezetten előnyös
volna. Gyorsaság szempontjából kedvezőbb helyzetben vannak azok a normál testtömegűek,
akik testtömegének izomszövet-aránya a zsírszázalék rovására magasabb.
Erő
Izomfeszüléssel létrehozott,
közvetlenül teljesítmény-meghatározó képesség, amelynek segítségével viszonylag
nagy ellenállást tudunk legyőzni. Talán az erő és a testtömeg kapcsolatára tud
minden kedves olvasó a leghamarább példát mondani, gondoljunk csak a body
builderekre vagy az erőemelőkre. Ez esetben szintén nem elég csak a testtömegre
gondolnunk, a testösszetételnek is meghatározó szerepe van. A szumó birkózók
magas testtömege magas izomszázalékkal párosul, sportágukban az erő domináns
képesség. Erő szempontjából előfordulhat, hogy a túlsúllyal bíró személyek
egyáltalán nem teljesítenek rosszabbul, mint a normál súlyú társaik.
KOORDINÁCIÓS KÉPESSÉGEK, AZ ÜGYESSÉG
Kilenc éves korig a túlsúlyosság
csak az összetett motorikus ügyességben korlátozó tényező. Tíz éves kor után
azonban a magas testzsírszázalék és egyensúlyozási képességben fordított
kapcsolat van, ami az életkor előrehaladtával megmarad, s úgy ismert, mint a
túlsúlyosok ügyetlensége, sérülésre való fogékonyságuk, ezzel is magyarázható,
hogy miért szenvednek el gyakrabban balesetet.
Hajlékonyság, azaz ízületi lazaság
Ahhoz, hogy mozgásokat adott
ízületnél nagy mozgásterjedelemmel végezhessünk, az izmok és a velük szoros
kapcsolatban álló kötőszöveteknek optimálisan nyúlékonynak kell lenniük. Az
enyhén magasabb testzsírszázalékkal bíró személyek hajlékonyabbaknak
mutatkoznak bizonyos tesztekben, mint a normál vagy alacsony testzsírszázalékkal
bíró emberek. Ez azonban nem az adaptáció eredménye, hanem feltételezhetően a
megváltozott hormonszintekkel van összefüggésben.
A sportra (versenysportra) a
teljesítményközpontú gondolkodás a jellemző, míg a wellness–fitnesz területét
az egészségre és harmóniára törekvés jellemzi. Az ún. normál testtömeg több
előnnyel jár, nemcsak a hétköznapi életben, de a sportban is, mint a soványság.
Nemcsak régi megfigyelés, de számos kutatás is igazolta, hogy vannak olyan
öröklött tulajdonságok, amelyek befolyásolják a teljesítményt.
Teljesítményt befolyásoló tényezők
Öröklött tulajdonságok
Nemcsak régi megfigyelés, de
számos kutatás is igazolta, hogy vannak olyan öröklött tulajdonságok, amelyek
befolyásolják a teljesítményt.
Alkat
Az ember testi és lelki
tulajdonságainak összessége, amely az öröklött tulajdonságok és a környezeti
hatások eredményeként alakul ki. Egyrészt az alkat olyan mértékben befolyásolja
a teljesítményt, hogy meghatározó szerepe van az egyes sportágakra való alkalmasságban.
Másrészt az évekig végzett, rendszeres izommunka (edzés) hatására megváltozhat
az alkat is.
Nem
A biológiai különbségek
nyilvánvalóak.
Munka jellege
Könnyen belátható, hogy az
izommozgás jellege is befolyásolja a teljesítményt, ha belegondolunk, hogy
minden egyes mozdulatunkban különböző típusú és mennyiségű izom vesz részt. A
munka jellege olyan módon is befolyásolja a teljesítményt, hogy a különböző
izommozgások különbözőképpen veszik igénybe a szervezetet.
Fáradás
A fáradás közismert
jelenségcsoport megjelölésére szolgáló, általánosan használt fogalom, de nincs
pontos tudományos meghatározása. A fáradás meghatározó tényezői: az idő, az
aktivitás, az intenzitás, és a külső körülmények.
Edzettség
Az ember fizikai képességeit az
erő, a gyorsaság, az ügyesség és az állóképesség jellemzi. Ezek rendszeres
fejlesztése eredményezi az edzettségi állapotot. Tulajdonképpen az edzettség
összetett fogalom, a szervezet általi, őt ért megterhelésekre adott választ
mint alkalmazkodóképességet értjük alatta. A jól edzett személy
teljesítőképessége nagy, amit optimális alkalmazkodóképessége és nagyfokú
állóképessége révén ér el.
Lelovics
Zsuzsanna
|